A foszfáttal pufferolt sóoldat a biológiai kutatásokban általánosan használt puffer. Ez egy sóoldat, amely nátrium-foszfátot tartalmaz oldószerként vízzel. Egyes készítményekhez kálium-kloridot és kálium-foszfátot is adnak. Az oldat ozmolaritása és ionkoncentrációja megegyezik az emberi szervezetben tapasztaltakkal.
A foszfátok ortofoszfátokra és polikondenzált foszfátokra oszthatók: az élelmiszer-feldolgozásban használt foszfátok általában nátrium-, kalcium-, kálium-, valamint tápanyagdúsítóként vas- és cinksók. Általánosan használt élelmiszer-minőségű foszfátok Több mint 30 fajta létezik.
A hígított vizes oldatban a foszfát négy formában létezik. Erős lúgos környezetben több foszfátion lesz; gyenge lúgos környezetben több hidrogén-foszfát ion lesz. Gyenge savas környezetben a dihidrogén-foszfát ionok gyakoribbak; erős savas környezetben a vízben oldódó foszforsav a fő létező forma.
Annak érdekében, hogy a vér egy bizonyos ideig transzfúzióra alkalmas maradjon, adjon hozzá megfelelő véralvadásgátló szert, és próbálja meg megakadályozni, hogy a tárolás során a felhasznált folyadék romoljon.A vér megőrzésének követelményei:
Megakadályozza a véralvadást, biztosítsa a sejtanyagcseréhez szükséges tápanyagokat, meghosszabbítsa a szervezeten kívüli élettartamot, és gondoskodjon arról, hogy a betegnek történő infúzió után a megfelelő funkciókat el tudja látni. Ezért a tárolás során szükség van alvadásgátló, sejtanyagcseréhez szükséges tápanyagok hozzáadására, valamint a hőmérséklet szabályozására bizonyos tartományon belül. Az egyes vérsejtek eltérő tulajdonságai miatt a tárolási módok is eltérőek, és a tárolási idő is eltérő.
